Régi Sarti képeket nézegettem

Drága Barátnőm ma küldött egy linket, egy régi közös nyaralásunk fotóinak weboldalára mutatott. Mit mondjak, különleges élmény volt áttekinteni ezeket. Az arcom tulajdonképpen nagyon hasonló most mint volt, mégis, ha megnézem a lányt a képeken, valaki egészen mást látok, mint képeken mostanság.

Belül is más volt. És nem véletlen, hogy előkerültek a képek, éppen a napokban kezdtem el érdeklődésből ennek az időszaknak a belső hangulataihoz közeledni, kicsit belemenni, kicsit újra elérhetővé tenni őket. Nem könnyű odamenni. Régebben könnyebb volt a még régebbe belemenni. Nekem az a benyomásom, hogy az emlékek akkor elérhetőbbek, amikor a belső hangulat, és ezáltal a kiválasztott strukturarendszer hasonló az emlék keletkezésének pillanatához, vagy időszakához. Az elmúlt években megváltoztak a domináns hangulataim, így ha régebbi állapot hangulatába tudok váltani, az intenzívebb élmény. Szeretném, hogy a hangulataim elérhetőek legyenek, hogy könnyedén ki és be mászhassak bármelyikbe.

A Kriszi a képeken egyszerűen nyaralt. Akkortájt kezdett el egyetemre járni. Nem tett még fel magának olyan kérdéseket, hogy mit is szeretne. Mert tudta, hogy még van ideje, és tudta, hogy addig mit fog csinálni. Elvégezni az egyetemet, a lehető legjobban, a lehető legtöbb mindent megélve. És sokmindenről döntés volt benne, amit akkor nem fogalmazott még meg magának. Biztonságban érezte magát a párkapcsolatában, biztos szeretetben volt. Nem volt ugyan olyan mély kapcsolódás a párjával, mint amiatt szeretett volna, de akkor még ezt sem tudta. Kriszi laza volt. Bulizott. Az utazási irodák szépségversenyén résztvevőként az asztalon táncolt. A hajón, amint utaztunk, a rúddal. És élvezte, hogy figyelmet kap, de ekkor még ezt nem tudta magáról, egyszerűen természetes volt számára, hogy ezeket csinálja. Belülről sokkal "keményebb", "racionálisabb" volt. Kevesebb volt a látható kategória, egyértelmű szerkezetet követett az ezek közötti struktúra. Van benne valami olyasfajta ártatlanság, amit innen nézve nagyon szerethetőnek, megölelgetnivalónak látok.

És valami ebből látszódik a szememben, és valahogy az arcizmaim úgy állnak másképp, hogy az arcom karaktere, a kisugárzásom egészen más számomra. De lehet, hogy csak számomra. És lehet, hogy nincs is így, csak látok valamit, amiről nekem ezek jutnak eszembe. Különleges élmény ez, köszönöm a linket!